Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

62 BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK Ugyanazok a körülmények tehát, amelyek az elsőfokú eljárás során a pótnyomozás elrendelésének a lehetővé tételét indokolják, a másodfokú eljárásban is fennállanak. így - ellenkező törvényi rendelkezés hiányában - a pótnyomozás elrendelésének a lehetőségét a másodfokú eljárásban nem lehet kizártnak tekinteni. b) A fellebbezési eljárásban végbement változások történeti áttekintéséből is egyértelműen arra kell következtetni, hogy a reformatórius jogkör egyre fokozottabb kiszélesítésével a jogalkotó a megismétlésére került ügyek számának a esökkentését, az eljárás egyszerűsítését, gyorsítását, időszerűségét, az ítélkezés nevelő és általános visszatartó hatásának a fokozódását kívánta előmozdítani. Ennek tükrében szintén arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezés kiküszöbölése érdekében a pótnyomozás elrendelésének a lehetőségét a jogalkotó a másodfokú eljárásban is biztosítani kívánta. c) A Be. 240. §-ához fűzött miniszteri indokolásban foglalt azt a megszorítást, amely hangsúlyozottan kiemeli, hogy a másodfokú eljárásban a bizonyítás felvételére a bűntetti eljárásban esak részleges megalapozatlanság esetén kerülhet sor, természetesen a pótnyomozás elrendelésénél is alapvető feltételnek kell tekinteni. A másodfokú vétségi eljárásában a pótnyomozás terjedelmét korlátozó ez a megszorítás a Be. 271. §-ának rendelkezéseiből kitűnően viszont nem érvényesül. Ennélfogva a bűntetti eljárásban a pótnyomozás elrendelése esupán olyankor lehetséges, amikor a másodfokú bíróság - a Be. 258. §-ában illetve a 274. §-ában biztosított lehetőségével élve - a megalapozatlanságot maga is kiküszöbölhetné, ha mindazok a bizonyítási eszközök, amelyeket a pótnyomozás feltárni hivatott, rendelkezésre állnának. A pótnyomozásnak a másodfokú eljárásban való elrendelése nem sérti a közvetlenség elvét, a Be. 240. §-ának azt a rendelkezését, hogy bizonyítást esak a tárgyaláson lehet felvenni, mivel a pótnyomozás során beszerzett bizonyítási eszközöket is - a jellegük által meghatározott módon - a tárgyalás anyagává kell tenni. BK 85. A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes, részcselekményei büntethetőségének önálló elévülése kizárt. A Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint „nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűneselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el." A folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egység, amelynél a törvényi tényállást külön-külön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön4<.ülön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcsclekmény befejezésének, illetőleg - kísérlet esetén - a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt. Ez áll összhangban az elévülés általános céljával. A büntethetőség elévülésének indoka ugyanis az. hogy ha a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el, a büntetésnek a Btk. 37. §-ában írt célja már nem érhető el. A Btk. 34. §-ának a) és b) pontjában foglalt rendelkezés szerint az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul, kísérlet és előkészület esetén pedig az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér. Ezért a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény büntethetőségét megszüntető elévülés határidejének kezdő napja az utolsó részcselekmény elkövetésének napjával azonos.