Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 55 I. A Be. 250. §-a II. pontjának, a) és d) alpontjával kapcsolatban felmerül, hogy ha az elsőfokú bíróság a vétségi eljárás szabályai szerint járt el, a másodfokú bíróságnak a cselekmény minősítésével kapcsolatos álláspontja folytán azonban az ügy büntetti eljárásra tartozott volna: hatályon kívül kell-e helyezni minden esetben az elsőfokú bíróság ítéletét azon a címen, hogy a felhívott §-ban foglalt eljárási szabálysértés valósult meg. Idevágóan a miniszteri indokolás többek között azt tartalmazza, hogy a II. pont a) alpontját kell alkalmazni akkor is, ha a büntetti eljárásra tartozó ügyben egyesbíró járt el. Ennek helyes értelme az, hogy akkor kell hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani, ha egycsbíró járt el az olyan bűncselekmény miatt indított ügyben, amelynek tárgya a Be. 90. §-ának (1) és (2) bekezdésében fel nem sorolt bűncselekmény. Ha tehát az eljárási vétségi eljárásra tartozó bűncselekmény miatt indult, nem tekinthető feltétlen hatályon kívül helyezést maga után vonó eljárási szabálysértésnek [Be. 250. §. 11. pont a) alpont] az, hogy egycsbíró járt el, mivel ebben az eljárásban a bíróság így volt törvényesen megalakítva. Hasonlóképpen nem valósult meg a Be. 250. §-a II. pontjának d) alpontjában írt eljárási szabálysértés sem azáltal, hogy a vétségi eljárás szabályai szerint tartott tárgyaláson ügyész nem vett részt. Ha utóbb a másodfokú bíróság - többnyire a vádbeli tényállás módosulása, illetőleg kiegészítése folytán - arra a jogi álláspontra helyezkedik, hogy a cselekmény a vádtól és az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően minősül: ez nem szolgálhat alapul az ítélet hatályon kívül helyezésére. Az anyagi büntetőjogi szabály alkalmazásában való tévedést ugyanis a - felvetett esetben már a büntetti eljárás szabályai szerint eljáró - másodfokú bíróság orvosolhatja, természetesen a súlyosítási tilalom keretei között. II. A fent kifejtettek állanak összhangban a Be. különböző rendelkezéseivel. A Be. 228. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a bíróság megállapítja, hogy az ügy büntetti eljárásra tartozik, azt - a tárgyalás megkezdése után is - a bíróság tanácsa elé utalja. Ebben az esetben a tárgyalást elölről kell kezdeni, de ez a rendelkezés kizárólag a vétségi eljárás elsőfokú tárgyalására vonatkozik, a kérdés szempontjából tehát jelentősége nincsen. A Be. 272. §-ának (3) bekezdése értelmében a vétségi eljárásban a másodfokú bíróság tanácsának elnöke az ügyet indokolás nélküli határozattal büntetti eljárásra utalja, ha az büntetti eljárásra tartozik. Ez az intézkedés tehát nem a másodfokú bíróságnak, hanem a tanács elnökének ad lehetőséget a büntetti eljárásra való utalásra. Kézenfekvő, hogy felesleges volna ez a törvényi rendelkezés, ha a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellene helyeznie minden olyan esetben, amikor első fokon egyesbíró járt cl, holott a helyes minősítés mellett a cselekmény büntetti eljárásra tartozott volna. III. Mindezek alátámasztják a fenti jogértelmezés helyességét. Az ellenkező álláspont sem elvi megfontolásokkal, sem gyakorlati szempontokkal nem indokolható. Az, hogy az ügyben első fokon cgyesbiró vagy bírósági tanács járt el, nem tekinthető hatásköri kérdésnek. A vádlott szempontjából nem lehet szó olyan érdeksérelemről, amely az ítélet hatályon kívül helyezésének alapjául szolgálhatna. A vétségi eljárásban ugyanúgy érvényesülnek a büntetőeljárás garanciális jelentőségű alapelvei, mint a büntetti eljárásban, csupán lényegesen egyszerűbb az eljárás lefolytatása. A fellebbezési bíróság pedig a felvetett esetben már a büntetti eljárás szabályai szerint járt el és mód ja van széles körben orvosolni az esetleges jogsérelmet. A hatályon kívül helyezés mellőzése lehetőségének természetesen korlátai vannak. így amennyiben a helyes minősítés szerint a bűncselekmény elsőfokú elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik (pl. a cselekmény nem testi sértést, hanem emberölés kísérletét valósítja meg): ilyen esetben az ítéletet hatályon kívül kell helyezni, és az ügyet új eljárásra a hatáskörrel rendelkező bírósághoz kell küldeni. A büntetőeljárásról szóló törvény egyik fontos célkitűzése az eljárás szükségtelen elhúzódásának kiküszöbölése, így a hatályon kívül helyezés, valamint az eljárás ennek folytán történő megismétlésének lehető elkerülése, anélkül természetesen, hogy a garanciális elvek sérelmet szenvednének. Ez az alapvető követelmény sem hagyható figyelmen kívül a jelen - a gyakorlat szempontjából jelentősnek tekinthető - kérdés helyes megoldásánál.