Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÚ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 43 hamis, hamisítón vagy valótlan tartalmú magánokiratnak perben történő használata esetéhen az elévülési határidő kezdetét az okiratnak a bíróság előtt való becsatolása vagy felmutatása napjától kell számítani. A Btk. 34. §-ának a) pontja szerint az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A magánokirat-hamisitás vétsége a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratnak valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására való használata. A vétség megvalósulásához a jogsérelem tényleges bekövetkezése nem szükséges. Az elkövetőnek a magánokirat-hamisítás vétségét megvalósító tevékenysége tehát a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználásával véget ért: ehhez képest a vétség elévülésének határideje a használat napján veszi kezdetét. Ebből folyik, hogy a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratnak perben való felhasználása esetén az elévülés határideje az okiratnak bíróság előtt való felmutatása vagy a periratokhoz való becsatolása napján kezdődik. Az elévülés határideje szempontjából nincs jelentősége a felmutató részéről a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú okiratra a per során való további hivatkozásnak, minthogy ez nem használatnak minősülő tevékenység. De nem lehet szó - a fentiekben kifejtettekre tekintettel - az elévülési határidő kezdetének a per jogerős befejezésétől való számításáról sem. BK 49. A büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény tekintetében az állam javára marasztalásnak -a Ptk. 237., illetve 361. §-ában Jógialt rendelkezések alkalmazásának-nincsen helye. Amennyiben a Be. 55. §-a alapján érvényesített polgári jogi igény tekintetében az állam javára marasztalás lehetősége felmerül, a büntetőbíróság az említett igény tekintetében az érdemi döntést mellőzi és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A Ptk. 237. §-ának (4) bekezdésében, valamint 361. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a polgári bíróság a perben valamely olyan szolgáltatást, illetőleg vagyoni előnyt, amely jogszabály szerint az egyik peres féltől a másiknak járna, a törvényben foglalt feltételek esetén nem a félnek, hanem - az ügyész indítványára - az állam javára ítélheti meg [illetve a Ptk. 202. §-a szerinti uzsorás szerződés esetén a Ptk. 237. §-a (4) bekezdésének második fordulatára figyelemmel az állam javára megítélni köteles]. A Be. 55. §-ának (2) bekezdése értelmében a bűncselekmény vagy a bíróság által elbírált szabálysértés folytán keletkezett polgári jogi igényt a büntetőeljárásban a sértett mint magánfél érvényesítheti. Az (5) bekezdés szerint a sértett halála esetén örököse magánfélként felléphet és a sértett jogokat a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban gyakorolhatja. A (4) bekezdés értelmében a polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti. A büntetőeljárásban tehát más igény, mint a sértettet megillető polgári jogi igény nem érvényesíthető. Az állam javára a Ptk. 'fent hiyatkozott rendelkezései alapján történő marasztalás alapvetően különbözik a polgári jogi igénynek a büntetőeljárásban a sértett mint magánfél javára való megítélésétől, tehát a Be. 55. §-ában foglalt alanyi és tárgyi kereteken kívül esik. Ehhez képest a Ptk. említett §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazására a büntetőeljárásban nem kerülhet sor. Amennyiben a büntetőperben a bíróság akár hivatalból, akár az ügyész indítványára az állam javára marasztalásra, a hivatkozott rendelkezések valamelyikének alkalmazására alapot lát, a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. BK 50. Ha az ügyész a tárgyaláson indítványozza, hogy a hímság az általa érvényesített polgári jogi igény tárgyában érdemben ne döntsön, hanem azt egyéb törvényes útra utasítsa: a bíróság a polgári jogi igény tárgyában nem határozhat.