Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

I47S. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 211 céltévesztés (aberratio ictus) esetén az elkövető támadása a célba vett személy ellen irányul, de gondatlansága folytán az elkövetési magatartás az eredetileg megtámadni nem szándékozott személyt éri. II. Ha más személy jogellenes magatartása váltja ki az ölési cselekményt megvalósító elkövető erős felindulását, de céltévesztés folytán a mellette álló személyt öli meg: az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének kísérletét és ezzel bűnhalmazatban a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét kell megállapítani. (BH 1992/10-618.) 59. Ha az elkövetők az áruház napi bevételének az elrablását határozták el, kísérlet esetén azt kell vizsgálni, milyen értéket vihettek volna el, és a minősítés ehhez az értékhez igazodik. Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott megfigyelte a sértett ABC áruház napi bevételének a szállítási módját. Ezt elmondta a II. r. vádlottnak, és megegyeztek abban, hogy a napi bevételt megszerzik. Az előzetes megbeszélés alapján megjelentek a sértett ABC áruház gazdasági bejáratánál, a fejükre álarcot húztak, majd az áruházba becsengettek, és az ajtó kinyitását követően mindketten bementek az üzletbe. AII. r. vádlott a gázpisztolyból két lövést adott le, majd felszólította az ajtót kinyitó eladót a bevétel átadására. Az eladó szembeszállt a támadókkal, a többi dolgozóktól segítséget kért, végül a vádlottakat sikerült lefogni és a rendőrség megérkezéséig visszatartani. A vádlottak szándéka mintegy 150-200 000 forint elvételére irányult, melyről úgy gondolták, hogy annyi a bolt egynapi bevétele. Az üzletben a szállításra előkészített bevétel aznap 323 000 forint volt. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eset összes körülményéből a vádlottak terhére nem állapítható meg a jelentős értékre elkövetés, ezért a cselekményt a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette kísérletének minősítette. Az ítélet ellen az ügyész a cselekmény téves minősítése miatt és súlyosbítás végett, míg a vádlottak és védőjük enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A főügyészségnek a másodfokú tárgyaláson részt vevő képviselője az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta - figyelemmel a cselekmény színhelyén talált 323 000 forintra - a rablás súlyosabban minősülő esetének a megállapítását indítványozta. A vádlottak a napi bevételt akarták elvinni, ez pedig 323 000 forint volt, ezért a rablási szándékuk erre az érték szerint minősülő bűncselekményre terjed ki. Annak nincs jelentősége, hogy a vádlottak mit „gondoltak", mennyi pénzt fognak ott találni. Az elkövetési módból és az ismert szándékból ugyanis nem vonható le olyan következtetés, hogy a cselekmény befejezésénél a remélt pénzösszegnél nagyobb összeget nem vittek volna el. Nincs adat arra, hogy a vádlottak, akik a napi bevételt akarták elvinni, semmi esetre sem vittek volna el 323 000 forintból többet, mint 200 000 forintot. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlottak cselekményét a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő jelentős értékre, társtettesként elkövetett rablás bűntette kísérletének minősítette. (BH 1993/1-9.) 60. A természetes egységet, illetve a törvényi egységet (folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után; a minősítés ilyenkor általában a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb következményekkel járó részcselekményhez igazodik. Az egységes értékelésnek a cselekmény megnevezéséből is ki kell tűnnie, ezért a befejezettkénti minősítés mellett felesleges és félrevezető a „részbeni" kísérletre; a kísérletkénti minősítés mellett pedig a „részbeni" befejezettségre való utalás. (BH 1993/1-21.) 61. A természetes egységet, illetve a törvényi egységet (folytatólagosság) alkotó cselekmények egységes jogi értékelést vonnak maguk után; a minősítés ilyenkor általában a legsúlyosabban fenyegetett, illetve a hátrányosabb következményekkel járó részcselekményhez igazodik.