Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

1978. ÉVI IV. TÖRVÉNY A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVRŐL 175 gának kérdését alapvetően nem a vádlott személyéhez kapcsolva, hanem a vád tárgyául szolgáló bűncselekményre konkretizálva szabályozza. Ebből következően a Btk. 2. §-a szerinti időbeli hatály érvényesülését - akár egy, akár több (egymással bűnhalmazatban álló) cselekményről van szó - bűncselekményenként kell vizsgálni. Elsőként pedig az vizsgálandó, hogy az új törvény értelmében is bűncselekmény-e a vád tárgyává tett cselekmény. Amennyiben már nem, a Btk. 2. §-a második mondatának első fordulatából kitűnően az új törvény alkalmazása kötelező. Ez esetben e cselekmény a büntetőeljárás - a Be. 13. §-ának a) pontjában jelzett akadályra tekintettel - nem folytatható, azt meg kell szüntetni, vagy a terheltet az ellene emelt vád alól fel kell menteni. Ezért ilyenkor fel sem merülhet annak a mérlegelése, hogy az elbírálás szempontjából melyik törvény az enyhébb. 17. A büntetőtörvény időbeli hatályának az érvényesülése szempontjából a bűnhalmazatban álló több bűncselekmény esetében elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az elbírálás időpontjában fennálló újabb büntetőjogi rendelkezés az elkövetéskor valamely bűncselekményként értékelhető magatartást bűncselekményként büntetni rendeli-e; ha az újabb törvényi rendelkezés értelmében az elkövetés időpontjában bűncselekményt megvalósító magatartás már nem büntethető: felmentő, illetőleg az eljárást megszüntető rendelkezés meghozatalának van helye, és csak a fennmaradó bűncselekmény (bűncselekmények) vonatkozásában vizsgálható, hogy a terhelt számára az elkövetéskor vagy az elbíráláskor fennálló törvényi rendelkezés biztosít-e enyhébb elbírálási lehetőséget. (BH 1995/7-380.) 18.1. Ha a természetes vagy törvényi egységként jelentkező bűncselekmény bármely részcselekményének az elkövetése a terheltre nézve akár a hátrányosabb, akár az előnyösebb törvényi rendelkezés hatálybalépése utáni időszakra esik: az újabb törvény alkalmazásának van helye. (BH 1996/4-179.) 19. Ha a bíróság az elkövető több bűncselekményét egy eljárás keretében bírálja el és halmazati büntetést szab ki, a bűnösség alapjául szolgáló egyes bűncselekmények tekintetében az elkövetéskor, más bűncselekmények esetében pedig az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezés együttes alkalmazása kizárt; ilyen esetben a bíróságnak egységesen kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elkövetéskor vagy pedig az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazza-e. (BH 1996/6-290.) 20. Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezések biztosítják-e az elkövető számára az enyhébb elbírálás lehetőségét: a korábbi, illetőleg az újabb jogszabály - a Btk., illetve a módosított Btk. - Altalános és Különös Részében foglalt rendelkezéseinek az összevetése alapján lehet megalapozottan állást foglalni. (BH 1996/8-403.) 21. A Btk.-nak a fiatalkorú javítóintézeti nevelésére vonatkozó új rendelkezései az adott esetben enyhébbek lehetnek, így az új törvényi rendelkezés hatálybalépése előtt elkövetett cselekmények elbírálásánál az új törvényt kell alkalmazni, figyelemmel arra is, hogy az újabb rendelkezés értelmében az ideiglenes elbocsátás időpontját az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításával kell megállapítani. (BH 1997/11-509.) 22. A megyei bíróság a fellebbezési eljárás során a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rend elkezés sérelmével jár el, ha a törvény visszamenő hatályával kapcsolatos rendelkezés figyelmen kívül hagyásával olyan időtartamú közérdekű munka főbüntetést szab ki, amely az elbírálás idején meghaladja a törvényi maximumot. (BH 1998/12-569.)