Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 161 Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terheltek a bűncselekmény elkövetése előtt már ismerték egymást, részben üzleti, részben pedig baráti kapcsolatban álltak egymással. 1995 áprilisában az I. r. és a II. r. terheltek megbeszélték, hogy nagyobb összegű pénzt fognak szerezni, akár erőszakkal elkövetett bűncselekmény útján is. A II. r. terhelt már ekkor tájékoztatta az I. r. terheltet arról, hogy tud egy olyan személyt, akit meg lehetne fosztani egymillió forint feletti összegtől is, és ezt a személyt ő még a brókertevékenysége alatt ismerte meg. Már ekkor felmerült bennük, hogy a bűncselekmény elkövetését meg kell szervezni, és a kivitelezéséhez több személy szükséges, továbbá megállapodtak abban is, hogy a cselekmény elkövetéséhez fegyverre és gépkocsira egyaránt szükség lesz. Ezután az 1. r. terhelt a II. r. terhelt jelenlétében felhívta telefonján a sértettet, akinek hamis néven mutatkozott be, és olcsó háztartási tüzelőolajat ajánlott fel megvételre. A sértett a telefonáló I. r. terhelt hangjában régi ismerőse hangját vélte felfedezni, így beleegyezett abba, hogy az I. r. terhelt által megjelölt helyre elmegy, és pénzt is visz magával. A továbbiakban a II. r. terhelt felkereste a IV. r. terheltet, akinek elmondta, hogy rablás bűncselekményének az elkövetéséhez kéri a segítségét, mégpedig úgy, hogy a IV. r. terhelt 100 000 Ft ellenében a saját személygépkocsijával fogja szállítani a helyszínre a cselekmény résztvevőit. AIV. r. terhelt elvállalta a feladatot. Ezzel egyidőben az I. r. terhelt felkereste a III. r. terheltet és felkérte őt arra, hogy ő hajtsa végre a sértett kirablását úgy, hogy fegyvert is szerezzen. A III. r. terhelt elvállalta a felkínált lehetőséget, és vállalta a fegyver beszerzését is. Ez utóbbi érdekében megkereste régebbi ismerősét, akiről tudta, hogy fegyverrel rendelkezik és anélkül, hogy megmondta volna az illetőnek, hogy mire kell a fegyver, elkérte tőle az 5,6 mm kaliberű pisztolyát, valamint 10 db ehhez való lőszert. M iután a fentiek szerint a terheltek megtervezték a cselekmény elkövetését, az I. és a 111. r. terheltek a megbeszélt helyre mentek, a IV. r. terhelt által vezetett gépkocsival. AIV. r. terhelt sem akkor, sem később nem tudta, hogy a III. r. terheltnél lőfegyver vagy lőszer van. Megálltak a sértett által vezetett tartálykocsi mögött. A III. r. terhelt a fegyvert és lőszereket tartalmazó diplomatatáskával a kezében, kiszállt a gépkocsiból, odament a sértetthez, vele beültek a vezetőfülkébe, majd a III. r. terhelt elővette a lőfegyvert, annak elsütő szerkezetét felhúzta és felszólította a sértettet, hogy adja át a nála levő pénzt. Az ilyen módon alkalmazott, lenyűgöző hatású kényszer alatt álló sértett 1410 000 Ft készpénzt adott át a 111. r. terheltnek, aki azt magához vette, majd visszament a személygépkocsihoz és eltávoztak. A cselekmény elkövetése után felkeresték a II. r. terheltet, és megosztoztak a zsákmányon. A II. r. terhelt 500 000 Ft-ot, az I. r. terhelt 400 000 Ft-ot, a III. r. terhelt szintén 400 000 Ft-ot, míg a IV. r. terhelt 100 000 Ft-ot kapott. A vádlottak és védők a fellebbezéseikben hivatkoztak arra, hogy a csoportos elkövetés - mint minősítő körülmény - a jelen ügyben nem valósult meg, mivel a sértett nem tudott arról, hogy a helyszínen három elkövető tartózkodik, ő csak a III. r. terhelttel került kapcsolatba. A megyei bíróság álláspontja szerint a csoportos elkövetés megvalósult, mert a csoportos elkövetés azért minősítő körülménye a rablásnak, mert a három vagy több elkövető jelenléte a szervezettséget, a feladatok megosztását feltételezi, s ezáltal az elkövetési mód nagyobb tárgyi súlyú. Ez indokolja, hogy a cselekménynek súlyosabb legyen a büntetőjogi megítélése, nem pedig az, hogy a sértettnek a legalább három elkövetőről volt-e tudomása. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja szerint a csoportos elkövetés megvalósulását a rablási cselekménynél nem a sértett, hanem az elkövetők oldaláról kell vizsgálni. Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásában (BH 1993/8-482., BH 1992/4. Fórum) megkívánt térbeli és időbeli együttes jelenlét megvalósult, mivel a helyszínen tartózkodott a rablás tettese és két bűnsegéde, akik a szállítást, illetőleg a figyelést végezték. A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság a csoportos elkövetés megállapítását valamennyi terheltnél helyesnek találta, mivel a helyszínen nem lévő II. r. vádlott is tudta, hogy három személynek mint „tippadó" nyújt segítséget a bűncselekmény elkövetéséhez. 3. ABudapesti II. és III. Kerületi Bíróság 1. B. III. 1276/1998. számú ügyében az ítéleti tényállás a következő: K. J. és Sz. A. terheltek elhatározták, hogy egy postahivatal sérelmére rablást követnek el. Sz. A. terhelt megkérte ismerősét, T. 1. terheltet, hogy vegyen részt a cselekmény elkövetésében úgy, hogy Sz. A. terhelt személygépkocsiját ő vezeti. Ezt követően a három terhelt a gépkocsival egy postahivatalhoz tartott, K. J. és Sz. A. terheltek bementek a hivatalba, majd K. J. a pénztárhoz lépett,