Berkes György et al.: Büntetőjog 1973-2000, 1. kötet (Budapest, 2001)

BÜNTETŐJOGI ÉS BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI TÁRGYÜ ÁLLÁSFOGLALÁSOK 127 3/1998. BJE szám A Magyar Köztársaság nevében! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa az 1998. május 15-én megtartott nem nyilvános ülésen a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa alapján meghozta a következő jogegységi határozatot: Nincs akadálya a vétségi eljárásnak, és a védelem nem kötelező, ha a Btk. 24. §-ának (1) bekezdésében felsorolt biológiai okok a terhelt beszámítási képességét nem érintik. A védő kirendelésének szükségességét azonban a Be. 49. §-ának (2) bekezdése alapján különös gonddal kell vizsgálni. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a Bsz. 29. §-ának (1) bekezdése és 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta a következő kérdésben: „A Be. 90. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján helye van-e vétségi eljárásnak és a Be. 47. §-ának c) pontja alapján kötelező-e a védő részvétele a büntetőeljárásban, ha a terhelt kóros elmeállapotú, de ez az állapota a beszámítási képességét nem zárta ki, és nem is korlátozta." A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén az indítványozó fenntartotta az indítványt. A legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy büntető anyagi jogi értelemben csak a Btk. 24. §-ának (l)-(2) bekezdése szerinti, a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó „biológiai okok" tekinthetők kóros elmeállapotnak, és e fogalom-meghatározásnak kell érvényesülnie az alaki jogban is. Álláspontja szerint az eljárási törvény rendelkezéseinek alkalmazásakor a kóros elmeállapot anyagi jogi fogalmából kell kiindulni, és ezért a BH 1997/10-474. számú döntéssel ért egyet. A Veszprém Megyei Bíróság elnöke kezdeményezte jogegységi eljárás megfontolását a megye területén észlelt nem következetes ítélkezési gyakorlat miatt. A megyei bíróság elnöke észrevételét a Zirci Városi Bíróság és a Veszprém Megyei Bíróság ellenkező jogértelmezést tartalmazó döntéseire alapozta. A felterjesztéshez mellékelt iratokból megállapíthatóan a városi bíróság a terheltet, mint többszörös visszaesőt, lopás bűntette miatt 4 hónapi börtönre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Egyidejűleg a Zirci Városi Bíróság korábbi ügyében engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Veszprém Megyei Bíróság végzésével az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A hatályon kívül helyezésre eljárási szabálysértés okából került sor. A megyei bíróság ugyanis igazságügyi elmeorvos szakértő véleménye alapján a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terhelt személyiségzavarban szenved, ami kóros elmeállapotnak tekinthető, a pszichopátia körébe tartozik. Erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság „eljárási szabályt sértett, amikor a Be. 90. § (3) bekezdésének kötelező rendelkezése ellenére vétségi eljárás szabályai szerint folytatta le az eljárást, a kóros elmeállapotú vádlottal szemben." A megyei bíróság által elfogadott elmeorvos szakértői vélemény szerint a terhelt kiegyensúlyozatlanabb, diszharmonikusan fejlődő személyiség, feszültségkezelési, életvezetési, alkalmazkodási nehézségekkel. Személyiségzavara azonban az elmebetegség szintjét nem éri el, azt meg sem közelíti, nem olyan jellegű és mérvű, amely az ügy tárgyát képező cselekmények vonatkozásában beszámíthatóságát érintené. A megyei bíróság hatályon kívül helyező végzését indokolva nem tartotta irányadónak a BH 1997/ 10-474. sz. alatt közzétett eseti döntésben foglaltakat. Álláspontja szerint jóllehet e határozat alapján lehetséges lett volna a vétségi eljárás lefolytatása, de a megyei bíróság nem a jogmagyarázatot, hanem az eljárási törvény 90. §-a (3) bekezdésének a) pontját tartotta kötelezőnek, és aszerint járt el. A megyei bíróság elnökének felterjesztése szerint a megyei bíróság hatályon kívül helyező végzése, valamint a Bírósági Határozatokban BH 1997/10-474. sz. alatt közzétett eseti döntés elvi kérdésben ellenkező álláspontot tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa, a kezdeményező által felhozott példán túlmenően, jogirodalmi szemelvényekre is hivatkozott, amelyek a személyiségzavar megítélésével és az ahhoz fűződő eljárási következményekkel foglalkoznak.