Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

szülőktől akkor is követelheti, ha a gyermek az ő hozzájárulásával került a nagyszülőkhöz" (PJD IV. 316., BH 1970/10. 6535.). A gyermek kiadására és elhelyezésére irányuló perek elhatárolása tárgyában a Legfelsőbb Bíróság egy konkrét ügy felülvizsgálata során is azonos elvi álláspontra helyezkedett, amikor kifejtette, hogy „a gyermek kiadása iránti perben a Csjt. 76. §-ának (1) bekezdésében [a hatályos Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdésében] meghatározott körülmények vizsgálatára nem kerülhet sor, mert azok a gyermek elhelyezésének kérdésében irányadóak. Nincs lehetőség tehát annak vizsgálatára, hogy a szülői felügyeletre jogosult és köteles szülő „alkalmas-e" a gyermek gondozására és nevelésére, illetőleg van-e kellő ok arra, hogy a bíróság a gyermeket másnál helyezze el..." (BH 1995/2. 98. jogeset). 4.2. Bizonyítás a gyermekelhelyezési perben A polgári perben a bizonyítás általános szabályait a Pp. 163164. §-ai tartalmazzák. A 164. § (1) bekezdése kimondja, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el, a (2) bekezdés szerint a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi. A Pp. 286. §-ának (1) bekezdése - amely a hivatalbóli bizonyítást a bíróság számára előírja - a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdését is figyelembe véve nem hagy kétséget afelől, hogy ezt a szabályt a bontópertől függetlenül indított gyermekelhelyezési perekben is alkalmazni kell, tehát a bíróság kötelezettsége, hogy az ilyen tárgyú eljárások során minden lehetséges bizonyítási eszközt igénybe vegyen annak megnyugtató eldöntéséhez, hogy az elhelyezés milyen módja szolgálja legmegfelelőbben a kiskorú gyermek érdekét. A bizonyításnak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelése során azonban az egyes bizonyítékok súlya az általános értékeléstől eltérhet. 98