Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)
tékben befolyásolt gyermekre hárította a döntést, hogy kíván-e az édesapjával elmenni. Az egy ízben kivételesen megvalósult sikeres kapcsolattartást követően az alperes a gyermek visszavitelekor a felperessel veszekedést provokált, ezt követően pedig a gyermek átadását azzal tagadta meg, hogy a gyermek nem akar elmenni a felperessel. Az életközösség megszűnése után a felperes és az alperes is élettársi kapcsolatot létesített. Az alperes a gyermekben a nevelése során az apa-gyermek kapcsolatot az élettársa vonatkozásában alakította ki, a gyermek édesapját „régi apunak", „volt apunak" szólíttatja. Élettársa jelentősen közrehat abban, hogy a gyermek és az apa találkozásait meghiúsítsa. A bíróság előtt az alperes és élettársa kijelentették, hogy a gyermeket nem hajlandók kiadni a felperesnek, mert a gyermek nem akar vele elmenni, az ezzel kapcsolatos döntést pedig a gyermekre kell bízni. Az alperes a gyermek érdekei ellen cselekszik, amikor a gyermekben két apa tudatát kelti. A 8 éves gyermekre nem terhelhető annak a döntésnek a felelőssége sem, hogy akar-e a másik szülővel találkozni. A gyermeket gondozó szülőnek a gyermek érdekében felül kell emelkedni a saját érzelmein. Az alperes nem tudta feldolgozni azokat a sérelmeket, amelyeket az életközösség megszűnésének körülményei okoztak neki, emiatt nem képes a gyermek részére megfelelő légkört teremteni ahhoz, hogy a gyermek örüljön az édesapjával történő találkozásnak, és ne érzékelje a szülei közti feszültséget. Az alperes azzal, hogy a jogerős bírósági döntést, valamint a gyámhatóság sorozatos felhívásait figyelmen kívül hagyta, azon túlmenően, hogy nem tanúsít jogkövető magatartást, a gyermek alapvető érdekei ellen cselekszik. Mindezekre tekintettel az alperes alkalmatlan a gyermek nevelésére. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a fenti jogerős döntéssel egyetértett, és kiemelte, hogy a másodfokú bíróság meggyőzően megindokolt döntésében az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően értékelte az alperesnek azt a magatartását, amellyel a gyermeknek a felperessel való vérségi kapcsolatát elhalványítani, őt a felperestől elzárni és elidegeníteni igyekezett. Magatartása a gyermek elhelyezésének megváltoztatását nemcsak indokolttá, de azt a gyermek egészséges erkölcsi fejlődése érdekében feltétlenül szükségessé tette (BH 1995/10. 579.). 85
