Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

vonatkozó terveiben a szükséges támogatás és irányítás nyújtására nem képes, ezáltal a gyermek általa történt további gondozása a gyermek jövőbeni érdekeit már veszélyezteti." Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy „a Gyermek Jogairól New Yorkban 1989. november 20-án kelt-az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, ezáltal a magyar jogrend részét képező - Egyezmény 12. cikke alapján az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni. A perbeli gyermek 15 éves és megfelelően érett arra, hogy saját érdekeit felismerve érzelmeit önállóan is kifejezésre juttassa, így az elhelyezés kérdésében kinyilvánított határozott és következetes kívánsága a bírói döntés kialakításában elsődlegesen meghatározó" (BH 1996/3. 154.). A harmadik személynél való elhelyezés szintén ritkán előforduló, de igen indokolt esetét példázza az alábbi döntés: Az 1994. május 8-án elhunyt L. Á. és az \. r. alperes házasságon kívüli kapcsolatából 1987. június 8-án B. nevű gyermekük született, akire nézve az I. r. alperes teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett. Az anya halála után a gyámhatóság által megindított gyermekelhelyezési perben a bíróság jogerős ítéletével a 8 éves leánygyermeket az édesanya későbbi élettársa, a II. r. alperes gondozásában helyezte el. A megállapított tényállás szerint a gyermek édesanyja 1991-ben a II. r. alperessel létesített élettársi kapcsolatot, amely az anya haláláig fennállott. Együttélésük alatt a II. r. alperes a gyermek ellátásában tevékenyen részt vett, majd L. Á. betegsége és kórházi ápolása idején a gyermekről egyedül is kifogástalanul gondoskodott. Az anya halála után a gyermeket továbbra is a II. r. alperes gondozta, és a gyermek ellátását megfelelően biztosította. Ennek eredményeként a kislány fejlődése és közösségi beilleszkedése kiegyensúlyozott maradt. Az I. r. alperesnek 1991 februárjától a gyermekkel nem volt rendszeres kapcsolata, és az eltelt évek alatt egyetlen esetben sem fordult elő, hogy a kislányt a lakására, a saját családjához elvitte volna... Ilyen körülmények között a gyermek számára az apa és az apai környezet ismeretlen és idegen maradt. A fenti tényállás alapján az első- és másodfokú bíróság egy76