Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

Az állandóság szempontját azonban szintén az egyéb körülményekkel egybevetve, minden ügy egyediségében kell értékelni, figyelembe véve, hogy az állandóság igénye többnyire valamelyik szülő nevelési alkalmasságával, illetve a gyermek érzelmi kötődésével szembeállítva jelenthet mérlegelési problémát. Az állandóság fogalmát nem lehet leszűkíteni a megszokott lakókörnyezetre vagy arra (azokra) a személyekre, akik a gyermek közvetlen gondozását korábban ellátták. Az az állandóság, amelynek fenntartása a gyermek érdekében feltétlenül kívánatos, a gyermek környezetének jellegével, az őt érő pozitív nevelői hatások következetes érvényesülésével, a gondozást ellátó személy szeretetet, biztonságot nyújtó egyéniségével és jelenlétével együttesen valósul meg. Éppen ezért az állandóságot nem töri meg önmagában az, ha a gyermek lakóhelyváltoztatásra kényszerül, ha az őt nevelő szülő, új, megfelelő partnerkapcsolatot létesít, vagy ha gyermekével átmenetileg kevesebb időt tud eltölteni, és a hozzátartozó személyek ez idő alatt megfelelő segítséget tudnak nyújtani a számára. Ugyanakkor nem értékelhető állandó környezetnek ugyanaz a lakóhely, ha a gyermekkel együtt élő személyek életvitele zaklatott, a gondozó szülő partnereit rendszeresen váltogatja, és ezáltal a gyermek változó hatásokhoz kényszerül alkalmazkodni. Az elhelyezés során megvalósuló állandóság kapcsán kiemelkedően fontos annak hangsúlyozása, hogy az nem vehető figyelembe annak a szülőnek a javára, aki az állandóságot önkényes, erőszakos magatartásával, a másik szülőnek és környezetének a gyermek életéből való kirekesztésére irányuló szándékával teremti meg. A gyermek egészséges érzelmi és erkölcsi fejlődését gátolja, ha az őt nevelő szülő a másik ellen hangolja, a kapcsolattartást indokolatlanul megtagadja. Emiatt az állandó60