Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

vánvaló, hogy a gyermek ilyen irányú késztetése mellett minden más szempont háttérbe szorul, a gyermek érdeke tehát az, hogy a krízishelyzetet annak túlélésével dolgozza fel még akkor is, ha ez a cél a pszichológiailag kevésbé alkalmas, de a gyermek életében szorosan identifikálódott szülőnél történő elhelyezéssel valósít­ható meg. (LB Pfv. II. 23 750/1998.) A Legfelsőbb Bíróság egy másik ügy kapcsán is kifejtette, hogy „a gyermek fokozott érzelmi kötődését a nevelésre je­lentősen alkalmatlanabb szülőhöz azzal egybevetve kell ér­tékelni, hogy a gyermeknek ebben a környezetben való to­vábbi nevelése nem jár-e a gyermek érdekével ellentétes olyan eredménnyel, ami a testi, szellemi és erkölcsi fejlődé­sét veszélyezteti." (BH 1993/9. 556.) Az érzelmi kapcsolat másik oldalát tekintve a szülőnek a gyermekhezvaló ragaszkodása is körültekintő vizsgálatot igé­nyel, ezzel kapcsolatban nem a szülő által hangoztatotta­kat, hanem a részéről tanúsított magatartást kell értékelni. A szülő gyermekhez való ragaszkodásának őszintesége önzet­lenségben kell, hogy megnyilvánuljon, ezért azt anyagi érdekek nem befolyásolhatják, és különös gonddal kell azt is felmérni, hogy ez a ragaszkodás nem a másik szülő ellen érzett indulatból fa­kad-e, és ezáltal az elérni kívánt cél nem az-e, hogy „büntetésből" a másik szülőt a gyermek közellététől megfossza (BH 1995/4. 225.). Az elhelyezés során a gyermek kívánsága általában olyan tényező, amelyet a mérlegelés körében figyelembe kell ven­ni, legalábbis az érzelmi kötődésnek az elhelyezést befo­lyásoló, igen fontos szempontjaként. Kérdéses azonban a gyakorlatban, hogy a gyermek mikor tekintendő az ítélőké­pessége birtokában lévőnek. A Cyermek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. novem­ber 20-án kelt, és az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett ­Egyezmény 12. cikkének 1. pontja ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy „az Egyezményben részes államok az íté­56

Next

/
Oldalképek
Tartalom