Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

sében írt, a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekre, melyekre nézve a szülői felügyelet az elhelyezést követően is fennmaradt. Az egyik szülő szülői felügyeleti jogának szünetelését csak a szülők külön erre vonatkozó, kölcsönös és kifejezett akaratnyilvánítása eredményezheti. A gyermekes házasságok felbomlásának gyakorisága mellett bizonyos, hogy az esetek jelentős számában a szülők alkalmasak és képesek is arra, hogy az említett módokat kövessék a gyermek további nevelése során, amit bizonyít, hogy a bontóperek többségében a gyermek elhelyezése és tartása, valamint a kapcsolattartás kérdésében utóbb bírói egyezséget kötnek. 1.3. Önkényes szülői magatartások Előfordul, hogy azokban az esetekben, amikor a szülők között még a gyermek átmeneti gondozása kérdésében sem jön létre megállapodás, az egyik szülő önkényes magatartásával igyekszik akaratát érvényre juttatni, és a gyermek elhelyezése tekintetében - a hatóságok számára is - kész helyzetet teremteni. Önkényes magatartásnak minősül, ha az egyik szülő a másik kijátszásával, vagy erőszakkal tartja magánál a közös gyermeket, őt esetleg a másik szülő elől elrejti, tartózkodási helyét eltitkolja, vagy egyéb eszközökkel lehetetlenné teszi az így „leválasztott" szülő törvényes jogainak gyakorlását, függetlenül attól, hogy az anyagi támogatást elfogadja, vagy a gyermek érdekeit háttérbe helyezve demonstratív módon azt is visszautasítja. Ezeknek a szülői magatartásoknak a kiküszöbölése az egyén és a társadalom közös érdeke. Nem kétséges, hogy a fent jellemzett szülői önkény - egészen ritka, a másik szülő kirívóan közösségellenes és a gyer21