Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

§-a a további bekezdéseiben teljesítés esetén a korlátlan enyhí­tést, illetve szabadulást is lehetővé teszi, a törvényi rendelkezés alkotmányos elvekkel összhangban áll..." A kiskorú gyermek tartásra való jogosultságának vizsgála­tánál a rokontartás általános feltételei közül a tartásra képes házastárs elsődleges kötelezettsége fel sem merül, mert az érvényes házasság megkötésével a 18. életévét be nem töl­tött kiskorú nagykorúvá válik [Ptk. 12. § (2) bekezdés], ennek folytán ránézve már nem a kiskorú gyermek tartására vonat­kozó jogszabályokat kell alkalmazni, másrészt a tartásra való érdemtelenség, mint jogosulti részről a tartást kizáró feltétel a Csjt. 60. §-ának (3) bekezdése értelmében csak a nagykorú jogosult tartási igényének jogszerűségét zárja ki. 3.1. A gyermektartásdíj megállapításának módjai Csjt. 69/B. § A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésé­nek hiányában a bíróság dönt. A Csjt. 69/B. §-a alapelvként rögzíti, hogy a tartásról való megegyezés elsődlegesen a szülők joga, ezen belül pedig a tartás mértékéről és a teljesítés módjáról is szabadon álla­podhatnak meg. A megállapodás létrejöhet peren kívül vagy perbeli egyezség formájában, amely utóbbi - bírói jóváha­gyás esetén - a bírói ítélettel azonos hatályú [Pp. 148. § (3) bek.]. A szülők megegyezésének hiányában a gyermektar­tásdíjról a bíróság dönt. A peren kívüli megállapodás érvé­nyességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. A szabályozásnak ez a rendje azonban felveti a kérdést, hogy a szülők megegyezése mennyiben térhet el a törvé­nyes mértékű tartástól, a bíróság a felek megállapodása sze­rinti egyezséget - a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésében fog­laltak alkalmazásával - mikor hagyhatja jóvá és egyébként 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom