Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

A felperes keresetében a gyermek nála való elhelyezését és egyebek között az alperes kártérítésre való kötelezését kérte. Ez utóbbi kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az őt jogosan megillető találkozások érdekében Budapestről vidékre kellett utaznia, az utazási költség a találkozásuk meghiúsulása miatt felesleges kiadás volt. Az elsőfokú bíróság ítéletével az 5 éves gyermeket az alperesnél helyezte el, egyben kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 22 322 forint kártérítést fizessen meg. Az elhelyezésnél döntő szempontként értékelte a gyermek fokozott anyai kötődését, a környezet állandóságát, azonban rámutatott arra is, hogy ha az alperes a kapcsolattartást huzamos ideig megakadályozza, ez az alperes gyermeknevelésre való alkalmasságát kérdésessé teszi. Az alperest a felperesnek a kapcsolattartás meghiúsulásával igazoltan felmerült útiköltségeinek megfizetésében marasztalta. A megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt, és azt a kártérítésre nézve az alábbiakkal indokolta: „A bíróság az alperest a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének helytálló alkalmazásával kötelezte kártérítésre: a kapcsolattartás meghiúsítása jogellenes volt, ezzel okozati összefüggésben merült fel a felperesnek az útiköltségből adódó kára. Az alperes eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a jogszabállyal és hatósági döntésekkel szembehelyezkedő, önkényes magatartását előre kilátásba helyezte, ez ugyanis a jogellenesség kimentésére azért nem szolgál, mert az alperes a saját felróható magatartására nem hivatkozhat." (BH 1994/6. 318.) A fenti eseti döntésben foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság Elvi Határozatában is megerősítette. „A felek házasságát a bíróság jogerős ítéletével felbontotta. A bontóperben a felek egyezséget kötöttek, amely szerint a házasságukból 1988-ban született A. az anya gondozásába került... 121