Bencze Lászlóné: Gyermekelhelyezés, gyermektartás (Budapest, cop. 2001)

A gyermeknek az egyik szülőnél történt elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja. A szülőnek az említett, mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére... Az a szülő pedig, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó (pl. új házastárs) elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála történő elhelyezés esetén a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne." Amint azt a gyermekelhelyezés, illetve elhelyezés megváltoztatása témakörében is tárgyaltuk, a kapcsolattartás szándékos és következetes meghiúsítása önmagában is okot adhat a gyermek elhelyezésének megváltoztatására (Id. 3.7. pont). A kapcsolattartás kérdésében - mint minden más, a gyermek életét érintő kérdésben - elsődleges a szülők megegyezése. Megegyezés hiányában a döntés általában a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A bíróság határoz a kapcsolattartásról, ha a szülők közt házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, illetve, ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül szintén csak a bíróságnál lehet kérni [Csjt. 92. § (4) bekezdés]. 116