Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel adásvételének érvényességét a szerződés írásba foglalásához köti; a Ptk. 218. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha jogszabály írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalni. A Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntése értelmezte a szerződés lényeges tartalmát: eszerint az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés érvényességének elengedhetetlen kelléke, hogy az írásbeli szerződés tartalmazza a feleknek, a vétel tárgyának, a vételárnak (vagy a szerződés ingyenességének) a megjelölését, valamint annak kifejezését, hogy a felek szándéka a tulajdonjog átruházására irányult. Az ingatlan birtokba bocsátása, illetve annak időpontja a szerződésnek nem olyan lényeges tartalma, amely írásba foglalásának hiánya a szerződés érvényességét érintené. Ebből következik, hogy e körben a szerződés szóbeli módosítása is megengedett. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a szerződés szóbeli módosítását érvényesnek tekintette. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem nem változtatható meg, nem is egészíthető ki [Pp. 272. § (2) bek.], ezért a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta a felperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson kiegészített kérelmét és azt, hogy a másodfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította-e meg (LB. Pfv. III. 21 241/1995. sz.). 85