Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előbb arra hivatkozott, hogy a kutyát ajándékba kapta, utóbb pedig azzal érvelt: miután a kutya nem kölykezett, a felperest a vételár nem illeti meg. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A feleknek azt a megállapodását, hogy az eladott kutya első szaporulatából az alperes egy kölyköt ad át a felperesnek, olyan „feltételnek" minősítette, amelyre tekintettel a szerződés hatálya csak a kutya első kölykeinek születésekor állt volna be. Az alperes tehát - az ítélet indokolása szerint - mindaddig nem köteles teljesíteni, amíg a kutya nem fedeztethető és elleni nem fog (Ptk. 227. §-ának (1) bekezdése). Minthogy pedig a kutyának tenyésztésre alkalmatlanná válása nem az alperesnek felróható okból következett be, nincs akadálya annak, hogy a feltétel meghiúsulására az alperes jogot alapítson (Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése). A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos indokokkal hagyta helyben. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helyesen állapították meg a perben eljárt bíróságok azt, hogy a felek megállapodása szerint a felperes által átadott kutya ellenértéke vagy az első szaporulatból származó egyik kölyök állat vagy pedig 1000 forint volt. Téves azonban az az álláspont, amely szerint a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették volna függővé, és az alperes fizetési kötelezettségét ahhoz a feltételhez kötötték volna, hogy az átadott 'állat továbbtenyésztésre alkalmas lesz-e. A felek ugyanis adásvételi szerződést kötöttek 30