Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei ban levő) helyiség tekintetében életszerűen nem tekinthető harmadiknak, kivül álló személynek. Helyes jogértelmezés mellett tehát vele szemben a nem lakás céljára szolgáló helyiséget illetően a többi öröklakás-tulajdonosnak nincs elővásárlási joga. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy az öröklakás addigi tulajdonosa a külön tulajdonában levő öröklakást és a gépkocsitárolót ugyanannak a személynek egyidejűleg adja el, aki az egységes jogügylet folytán válik öröklakás-tulajdonossá. Ez a megoldás - szemben a törvényességi óvásban kifejtett állásponttal nem az elővásárlási jog kijátszását jelenti, hanem olyan helyzetet teremt, amely megfelel az elővásárlási jog belső jogviszonyban való korlátozottságának. Az életviszonyok változása és az életkörülmények fejlődése nyomán ma már kétségtelen és köztudott, hogy egy személy külön tulajdonában levő öröklakás és gépkocsitároló olyan egybetartozó tárgyai a személyi tulajdonnak, amelyek iránt a magánszemélyek közötti ingatlanforgalomban az egyre növekvő kereslet együttesen jelentkezik, s ennek értéknövelő hatása is nyilvánvaló. A törvényességi óvásban szereplő álláspont helyessége esetén - tehát amennyiben az együtt eladott öröklakás és gépkocsitároló esetén ez utóbbira külön elővásárlási jog illetné meg a többi öröklakás tulajdonosait - az eladó a magasabb vételár elérésében, a vevő pedig a lakás és a gépkocsi-tároló együttes megszerzésében megnyilvánuló jogos érdekét úgy érvényesítené, hogy a vevő előbb az öröklakást vásárolná 281