Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel egyes különös nemei nem állapítható meg, mert az érdekelt alperesek - a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján - bizonyítani tudták azt a tényt, hogy a IV. r. alperes vagyontárgyai - közöttük a felperesek által igényelt ingatlanok - értékesítése, a jogszabályban előírt legkedvezőbb feltételekkel [1991. évi 1L. törvény 48. § (2) bekezdés], csak úgy történhet meg, ha azokat nem külön-külön, hanem a vagyontömeg számottevő részét együttesen értékesítik. A felperesek nem voltak abban a helyzetben, de nem is akarták ilyen feltételek mellett az ingatlanokat megvásárolni, ugyanakkor az 1. és a II. r. alperesek csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak az eredeti szerződési ajánlatukat fenntartani, ha a felperesek által igényelt ingatlanokat is megvásárolhatják. Az adott esetben tehát nem volt elvárható a valamennyi vagyontárgyát eladni kényszerülő IV. r. alperestől, hogy ne fogadja el az I. és a 11. r. alperes számára kedvezőbb ajánlatát, de ezt a képviseletében eljáró felszámoló meg sem tehette volna a már hivatkozott jogszabályi előírásból következően. A felpereseknek az az előadása, hogy az általuk hivatkozott per tárgyává tett erdőingatlan sem kerülhetett együttes értékesítésre a IV. r. alperes egyéb vagyontárgyaival, azért nem bír jelentőséggel, mert az említett ingatlanra vonatkozó szerződésre - annak hatósági jóváhagyása hiányában - nem a hatálytalanság, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményeit kelleti alkalmazni [Ptk. 215. § (3) bekezdés], így jogi megítélésük a perbeli ingatlanokéval nem azonosítható. 264