Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság jelentősége, hogy a végrehajtási jog alapjául szolgáló tartozás eredetileg a II. r. alperest terhelte, mert az adásvételi szerződésben mindkét alperes szavatolta az ingatlan tehermentességét, a mentesítés kötelezettsége tehát mindkét alperest egyetemlegesen terheli. Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Ezt követően a járásbíróság az ítéleti rendelkezésnek megfelelően végrehajtási lapot állított ki az alperesekkel szemben, majd a végrehajtási lapokat az 1983. december 8án kelt végzésével visszavonta. A végzés indokolása szerint az ítélet rendelkező részéből nem tűnik ki, hogy az ott megjelölt összeget az alperesek kinek a részére kötelesek megfizetni. Erre tekintettel az ítélet végrehajthatatlan, és ezért a végrehajtást nem lehetett volna elrendelni. A jogerős ítélet elleni törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 370. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében, ha harmadik személynek az eladott dolgon olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését. A határidő eredménytelen eltelte után a vevő a dolgot az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az eladó költségére tehermentesítheti. E rendelkezések helyes értelme szerint abban az esetben, ha a vevő a tehermentesítéshez szükséges összeget a vételárból nem tartotta vissza, az eladó pedig a tehermentesítésről a részére ki210