Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A jogszavatosság kocsit. A II. r. felperestől 1992. szeptember 15-én a magyar-osztrák határon lefoglalták a gépkocsit, mert megállapították, hogy az német állampolgár tulajdona volt, és tőle 1991. október 4-én Budapesten ismeretlen személy ellopta. A felperesek keresetükben a szerződés érvénytelenségének megállapítását és a vételár visszafizetését követelték. Álláspontjuk szerint az alperes nem volt a gépkocsi tulajdonosa, ezért maga sem adhatott tulajdonjogot. A bíróság jogerős ítéletével tényként megállapította, hogy a gépkocsi bűncselekmény folytán került ki a tulajdonos birtokából, s mert az alperes nem kereskedelmi forgalomban vette, arra nem szerzett tulajdonjogot. Ez azonban még nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, hanem a Ptk. 369. §-ának (4) bekezdése szerinti kártérítési felelősséget alapoz meg. A felperesek kára a vételár összegével azonos, ezért kötelezte az alperest 1 050 000 forint és járulékai megfizetésére. A jogerős ítélet felülvizsgálatát és a kereset elutasítását az alperes kérte. Álláspontja szerint azzal, hogy a gépkocsit autópiacon vásárolta, a Ptk. 118. §-ának (1) bekezdése szerint tulajdonjogot szerzett. Amennyiben jogszavatosság folytán kártérítési felelőssége fennállana, a felpereseknek a gépkocsit ki kell adnia a számára. A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A peres felek a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében szabályozott adásvételi szerződést kötöttek. 191