Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei séget arra, hogy a hitelezői igényt felszámolási költségként vagy egyéb kielégítési elsőbbséget biztosító igényként kezelje. A fellebbezésre adott észrevételeiben a hitelező az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a tulajdonjog az ellenérték megfizetésének elmaradása miatt továbbra is a hitelező céget illeti meg. Tekintettel arra, hogy az adós ügyvezetője úgy értékesítette más tulajdonát, hogy azt a társaság nevében tette, a felszámoló az elsőfokú bíróság végzése szerint köteles helytállni. Nem fogadható el az az álláspont, hogy egyszerű hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni ezt az igényt és a fedezeti vagyon függvényében kielégíteni. A jóhiszeműen eljáró külföldi hitelezővel szemben méltánytalan lenne, ha a tulajdonában maradt áruját a társaság nevében eljáró ügyvezető minden következmény nélkül értékesíthetné úgy, hogy azért a társaság ne lenne köteles közvetlenül és más hitelezőket megelőzően felelni. A fellebbezés az alábbiak miatt alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, téves azonban az erre alapított jogi következtetése. A tulajdonjog fenntartásával eladott áru a felszámolás kezdő időpontjában már nem volt meg, mert azt megelőzően az adós ügyvezetője azt az adós gazdálkodó szervezet nevében másnak értékesítette. Emiatt nincs lehetőség annak ellenértékét ma már máshonnan, mint az adósnak a Cstv. 4. §-a (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás alá tartozó vagyonából kiegyenlíteni. Az értékesített áruféleségek ellenértékét az adós nem helyezte elkü172