Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

A felek jogai és kötelezettségei gének a hiányáról, abban a részében, amennyiben a károsult önhibájára vezethető vissza, vagyis amennyiben nem tanúsította az adott helyzetben általában elvárható magatartást. Az adott esetben helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes maga is közrehatott a kár bekövetkezésében, mert az ocsút próbaetetés nélkül adta az állatoknak, és ezzel a kármegelőzés terén fennálló kötelezettségét elmulasztotta. Önhibája azonban csak közrehatott, de nem kizárólagos okozója volt a kárnak, ezért a kármegosztás alkalmazása helyes volt. A felek magatartásának egybevetése - az alperes terhére a ki nem mentett hibás teljesítés, a felperes terhére a saját felróható magatartása - alapján azonban tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperes önhibáját az általa megállapított körülmények mérlegelésével csupán 20%-ban látta a kár okozójának. A felperes ugyanis állattartással foglalkozó szakember, ezért helyesen utalt a bíróság jogerős ítéletében arra, hogy tőle elvárható volt a vemhes lovak takarmányozása terén a legnagyobb gondosság és körültekintetés. A Legfelsőbb Bíróság a felperes felróható magatartását legalább olyan mértékben látta a kár okozójának, mint az alperes terhére értékelendő hibás teljesítést, ezért a kárt a felek között fele-fele arányban megosztotta. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján - felülvizsgálattal támadott részében - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta (LB. Pfv. III. 20 195/1996. sz.). 144