Baranyai János: Az adásvétel és a csere (Budapest, 2000)

Az adásvétel Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szük­séges. A Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése pedig ak­ként rendelkezik, hogy az alakiság megsértésével kötött szerződés semmis. A felperes tehát követe­lését semmis szerződésre alapította. Nem alapos a jogalap nélküli gazdagodásra történt hivatkozás sem, mert a Ptk. 361. §-ának alkalmazásáról a je­len esetben nem lehet szó. Kötelmi jogcímen a fel­peres követelhetné az alperesek fennálló tartozá­sát, ezt a tartozást az alperesek elismerték, annak megfizetéséről a bíróság azonban nem rendelkezett, mert ez külön per tárgya lehet. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbe­zésének indokolása szerint az alpereseknek fejen­ként kifizetett 8000 forintot és annak a kifizetésé­től járó kamatát a bíróságnak akkor is vissza kel­lett volna ítélnie, ha egyébként az volt az álláspont­ja, hogy az alpereseknek kisajátítási kártalanítás­ként kifizetett összeget nem követelheti. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet hely­benhagyta. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felperes a kereset jogcímeként tévesen hivatkozott a jog­alap nélküli gazdagodásra. A felperes követelésé­nek jogcíme ugyanis az, hogy az alperesek örök­részét annak idején megváltotta, és ezért a kisajátí­tási kártalanítási összeg nem az alpereseket, hanem őt illeti meg. Ilyen címen azonban az alperesekkel szemben eredményesen nem léphet fel. Ez az igény ugyanis tulajdoni igény, a felperes viszont nem tu­lajdonos. A kártalanítási összeg reájuk eső részét 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom