Kazay László: A vállalkozási szerződés (Budapest, 1999)

A felek jogai és kötelezettségei hogy a gépkocsi ismételt meghibásodásának közvetlen oka a beszerelt forgótárcsa egyik menesztő csapjának méreten kívül eső helyzete volt, amely a forgattyústengely javításakor jött létre. A hibás forgattyústengelyt ugyan nem az alperes szolgáltatta, azonban az alperesnek az alkatrész beszerelésekor a hibát fel kellett volna ismernie, amikor a forgótárcsák megfelelő elhelyezkedését vizsgálta. Ezt az alperes elmulasztotta, ezért nem megfelelően végezte el a javítást. E magatartása és a gépkocsi újabb meghibásodása között szoros okozati összefüggés áll fenn, ami a kártérítő felelősségét megalapozza. A másodfokú bíróság a szakértő véleménye alapján - az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben - azt is megállapította, hogy az ismételt meghibásodás nem igényelte a motor teljes cseréjét, a hiba alkatrészcserével is elhárítható volt. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban meghozott ítéletében rámutatott, hogy az alperes a hibás alkatrész beszerelésekor a hibátlan teljesítés érdekében nem úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, így a hibás javítással okozott kár bekövetkezésében magatartása nem volt vétlen. A felek között a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés jött létre. A Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése alapján az alperes külön is köteles lett volna a felperest figyelmeztetni arra, hogy alkalmatlan anyagot adott a javításhoz. E figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelősséggel tartozik; az alperes felelőssége tehát a fenti jogszabály alapján fennáll. 66