Kazay László: A vállalkozási szerződés (Budapest, 1999)

A vállalkozás általános szabályai A Ptk. 205. §-ának (1) és (2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, amelynek ki kell terjednie az összes lényeges, valamint a felek által lényegesnek tartott kérdésekre. A Ptk. 389. §-ára figyelemmel a törvény idézett rendelkezései a vállalkozási szerződést kötő felekkel szemben egyebek mellett olyan követelményt támasztanak, hogy az ügyletkötéskor határozzák meg a vállalkozói díjat. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése azonban - a jogszabály ellenkező rendelkezésének hiányában lehetővé teszi, hogy a felek a vállalkozói díjra vonatkozó szerződéses akaratukat akár ráutaló magatartással is kifejezhessék. Az alperes pedig munkát rendelt meg a felperestől, amellyel kapcsolatban egyiküket sem vezette az ingyenesség szándéka. A díjban való konkrét megállapodás helyett belenyugodott a felperesnek abba a nyilatkozatba, hogy „nem fogunk összeveszni" és a munka megkezdése előtt ennél közelebbi megegyezést nem igényelt. Ezt követően saját lakásán szemmel kísérte a felperes munkavégzésének teljes folyamatát. Mindezt olyan ráutaló magatartások összességének kellett értékelni, amely szerint az alperes elfogadta, hogy a felperes munkájának ellenértékét a munkavégzés idején hatályos ármegállapító szabályok alkalmazásával, egy reális középárban fogja meghatározni. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a peres felek között a vállal36