Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Diagnosztika nya helyzetét, és így nem is voltak adottak a szívófogó alkalmazásainak feltételei. A vacuum extractio helyett császármetszést kellett volna elvégezni. Az orvos diagnosztikai tévedése és a felperesek gyermekének halála között okozati összefüggés áll fenn. Az I. r. felperes a gyermeke elvesztésével összefüggő ok miatt érzelmileg és hangulatilag labilissá vált. az elszenvedett psychotrauma egy évvel az esemény után is súlyosan uralta a gondolkodását, melyet feldolgozni nem tudott. A feldolgozást nehezítette, hogy az I. r. felperes nőgyógyászati státusa rendezetlen, partnerkapcsolata, házasélete terhelt lett, melyhez az újabb gyermek vállalásának bizonytalansága társult. Az I. r. felperes méhszájának roncsoltsága miatt - mely a vacuum extractio következtében alakult ki - méhszájplasztikai műtétet kellett elvégezni, majd az utóvérzések miatt többször újra kellett varrni. A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest mindkét felperes javára nem vagyoni kár megtérítésére. A felperesek keresetét a bíróság alaposnak találta. Tény. hogy az I. r. felperes és a magzat viszonylalában relatív téraránytalanság állt fenn. Ezt valamennyi, az ügyben rendelkezésre álló szakértői vélemény kimondta, és azt is, hogy az alperes eljáró orvosa diagnosztikai tévedésben volt akkor, amikor ezt a relatív léraránytalanságot nem ismerte fel. Ezek után az a kérdés, hogy az alperes orvosa mindent megtelt-e annak érdekében, hogy ez a diagnosztikai tévedés elkerülhető legyen. 95