Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Gyermekbelgyógyászat ség kialakulásának oka az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem ismeri, és súlyossága nem függ az alapbetegség súlyosságától. Megállapítható tehát, hogy a laboreredmények ismeretében is a megfelelő kezelést alkalmazta az alperes minden esetben, nem áll fenn olyan mulasztás, amely a szakma szabályaiba vagy egészségügyi jogszabályokba ütközne. A gyermek halálát szövődmény okozta, mely gondos és szakszerű tüneti kezelés mellett is gyakran halálhoz vezet, hatásos kezelése nem ismert. A bíróság azt is vizsgálta, hogy ha a gyermek a kórházban marad, a halálos eredmény megelőzhető lett volna-e. A betegség jellegéből, illetőleg végzetes voltából megállapítható, hogy a megszakítás nélküli kórházi megfigyelés sem adott volna reális esélyt a gyermek életének meghosszabbítására, mivel az akkor esetlegesen feltételezhető hepatitis, illetve a csak később, a patológiailag igazolt Reyhe-syndroma nem volt gyógyítható. A bíróság mindezekre tekintettel a felperesek keresetét elutasította. (Kaposvári Városi Bíróság 2 P. 22 366/1994. sz.) A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperesek fellebbezését nem találta alaposnak. A másodfokú bíróság az ETT felülvizsgálati véleménye alapján rámutatott még a következőkre: annak a ténynek, hogy az alperes a gyermeket május 2-án otthonába bocsátotta, nem tulajdonítható érdemi jelentőség. A gyermek betegségei nem voltak gyógyíthatók. Az alperes kártérítés megfizetésére tehát nem kötelezhető. (Somogy Megyei Bíróság 2. Pf. 20 203/1997. sz.) 77