Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Gyermekbelgyógyászat szemben csökkeni. Valamennyi szükséges célravezető vizsgálati módszert alkalmazták a beteg felvétele, illetőleg gyógyítása során, a későbbi halálokok közölt említett tüdőlclel ekkor negatív volt. A felperes által hivatkozott GOT és GPT enzimértékek nemcsak a májsejtek, hanem valamennyi szerv gyulladásakor növekedett értéket adnak, így május 2. napján az ezekre vonatkozó laboreredményekből egyértelműen a májgyulladásra - egyéb erre jellemző laboratóriumi eredmények hiányában - nem lehetett következtetni. A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Megállapította, hogy a gyermek cukorbetegségben szenvedett, és rendszeres orvosi kezelés alatt állt. Az év február 21. napjától március 1. napjáig is cukorbetegsége miatt feküdt a gyermekosztályon. Ezt követően április 27-én a körzeti orvos utalta be az alperes kórházba, mivel torka fájt és lázas volt. A kórházba felvétel láz, hasmenés, hasi fájdalom miatt történt. Vércukorértékei. ingadozók voltak, ezért az inzulin-adagolásán változtattak, diétát írtak elő. Ezenkívül Semicilin gyógyszeres kezelést is végeztek. A beteg állapota stabilizálódott, amikor a kórházból május 2-án hazakerült. A hazatérést követő napon bőrgyógyászati beutalót állított ki a kezelőorvos, mivel a gyermek bőrén elváltozásokat észlelt, és a bőrgyógyászati kezelésről kiállított iratokat május 3-án az egyik szülő a kezelőorvos részére átadta. Ekkor rendelkezésre álltak az előző napon vett mintákból elvégeztetett laboratóriumi vizsgálat eredményei, amelyben a felperesek által említett enzimértékek 74