Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Belgyógyászat rint a testvére emlékének megsértése miatt érvé­nyesíthetett volna kárigényt, ilyen keresete azon­ban nem volt. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyet azonban a Legfelsőbb Bíróság nem talált alaposnak. Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság ítéleté­ben, hogy a Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése értel­mében a személyhez fűződő jogokat csak szemé­lyesen lehet érvényesíteni, ítélete azonban annyi­ban módosítandó, amennyiben a felperes testvére emlékének megsértése miatt a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése alapján keresetet indíthatott, és indított is, amikor azt állította, hogy az alperes meggya­lázta testvére emlékét azzal, hogy a halála utáni orvosi iratokban arra utalt, hogy testvére buta volt és hanyag, mert három hétig nem fordult orvos­hoz, noha betegsége nyilvánvaló volt. A felperes e kereseti kérelme azonban érdemben alaptalan, mert abból a tényből, hogy az alperes az orvosi iratokban a beteg háromhetes hasi puffadására utal, nem következik, hogy emiatt őt butának, ha­nyagnak tartva, emlékét megsértette. A keresetet elutasító ítélet tehát érdemben helyes, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság az írt indokolásbeli kiegészí­téssel, illetve módosításával helyben hagyta. (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 23 393/1996. s'z) 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom