Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Belgyógyászai gyaláson annyiban módosította fellebbezését, hogy a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet 1 200 000 Ft-ot meghaladó részében kérte elutasítani. A fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposaknak. A nem vagyoni kártérítés mértékét érintő kétoldalú fellebbezési támadás folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag ebben a keretben bírálta felül. A jogszabályi követelményeknek eleget téve, az elsőfokú bíróság feltárta mindazokat a körülményeket, amelyek a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásánál jelentőséggel bírnak. Ezek együttes mérlegelésével vont le következtetést arra, hogy a felperest a betegsége milyen mértékben gátolta a mindennapi életben, mennyiben nehezítette meg életvitelét, munkavállalásában és a környezetbe való beilleszkedésben milyen mértékű korlátot jelent. A felperes korát, személyes körülményeit, a betegség jellegét helyesen értékelve állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a peren kívüli egymillió forinton felül további 1.5 MFt nem vagyoni kártérítés alkalmas a felperest ért nem vagyoni hátrány ellensúlyozására. A fellebbezési eljárásban sem merült fel olyan körülmény, amely indokolná ennek az összegszerűségnek a módosítását. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem talált alapot a nem vagyoni kár mértékének sem felemelésére, sem leszállítására. (Legfelsőbb Bíróság Pf. I. 20 244/1992. sz.) 69