Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Belgyógyászai tényként megállapítható, hogy a nyelőcső áifúródásának tünetei csak lassan és fokozatosan alakultak ki, amikor pedig azt észlelték, azonnal a szakma szabályai szerint jártak el annak elhárítása érclekében. A nyelőcsősérülés az ilyen beavatkozás kockázata és szövődménye, azt a dekurzus lap szerint 19 órakor észlelték. A szakértő nyilatkozata szerint az endoszkópos vizsgálatot követő hétnyolc órán belüli sebészeli feltárás nem tekinthető késedelmes beavatkozásnak. A beteg halálának bekövetkezése és a nyelőcső-perforáció között csak részleges összefüggés lehel - amelyet sikertelenül próbáltak elhárítani -, mert egyéb szövődményekkel együtt járult csak a keringési elégtelenség kialakulásához. Ezért az alperes a kártérítési felelősség alól mentesült. (Budai Központi Kerületi Bíróság 7. P. II. 20 256/1996. sz.) Felelősség fertőzött vérkészítménnyel okozott kárért Az 1951-ben született felperes haemophyliás beteg, gyermekkora óta gyógykezelés alatt áll. 1980-1985 között többször kapott vérkészítményt, amelyek során HIV fertőzötté vált. A fertőzöttséget 1986-ban észlelték, azóta kezelik. A felperes házasságkötési szándéka ennek hatására meghiúsult, munkáját elvesztette. Édesanyjával él egy háztartásban. A felperes kártérítés iránti igénnyel lépett fel a Magyar Állam alperessel szemben. Igényének 67