Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A k-irtrt ftlehis szemth jutott be a felperes lakásába, az ajtó feltörésével. A rendőrségei igénylő kérelemben a felperest közveszélyesnek tüntették fel. A felperest a beszállítása után szakorvosok vizsgálták meg, és megállapították, hogy az elmeállapotában kóros elváltozás nincs, s intézeti kezelésre nem szorul, ezért elbocsátották. A jogerős ítélet indokolása szerint az Eü. törvény 33. §-ának (1) és (2) bekezdése ad felhatalmazást s egyben előírást az orvosnak arra, hogy elmebetegség gyanúja esetén milyen eljárást kell követnie. A 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet rendelkezései alapján az elmeosztályra való felvétel érdekében az orvos akkor tehet intézkedést, ha a személyes vizsgálat megtörténik. Az orvos ezt a kötelességét megszegte, és az Eü. törvény 43. §ának (2) bekezdésében előírt, az orvostól elvárható legnagyobb gondosságot sem tanúsította. Ennek alapján az alperes alkalmazottja jogellenesen és gondatlanul járt el, a felperes személyhez fűződő jogait megsértette, ezért a polgári jogi kártérítési felelősség feltételei megvalósultak. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben hárommillió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A felülvizsgálati kérelemben azt adta elő, hogy a jogerős ítélet a jogsértés súlyát és következményét nem megfelelően értékelte, ezért jogszabálysértően kis összegű nem vagyoni kártérítést állapított meg. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. 44