Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A káréi t felelős szemel} alatt járt az I. r. alperes rendelőintézetben, és az ál­lami egészségügyi intézel szolgáltatását vette igénybe. Az 1. r. alperes felelőssége szempontjá­ból nincs jelentősége annak, hogy a kezelést vég­ző orvos a területi beosztásra és a beteg beutalásá­ra vonatkozó szabályokat megszegte, és a fel­perest „magánbetegkénl" kezelte. A II. r. alperes kisebb mértékű felelősségét az alapozza meg, hogy a felperes állapotának megfelelő szükséges műtéti feltárást nem azonnal végezte cl. A káro­sulttal szemben az alperesek egyetemleges kárté­rítési felelőssége a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdé­sén alapul. A felperes igényt tarthatott 600 000 Ft nem va­gyoni kárpótlásra, további vagyoni kárainak meg­térítésére. A jövedelemveszteség és egyéb elma­radt bevétel, valamint a szükséges Trabant Hycomat gépkocsi vásárlásának költsége és egyéb ténylegesen felmerült kiadások címén összesen 671 517 Ft illeti meg a felperest, valamint jövede­lemkiesés címén havi 10 270 Ft járadék. A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes felülvizsgá­lati kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes kártérítő felelőssége azért nem ál­lapítható meg, mert a felperes az orvost magánor­vosként kereste fel, és az I. r. alperesnek arról nem volt tudomása, hogy az alkalmazásában álló orvos magángyakorlatot folytat a rendelőintézetben. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A jogerős ítélet a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdé­se alapján helytállóan állapította meg az I. r. alpe­42

Next

/
Oldalképek
Tartalom