Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A káréi t felelős szemel} alatt járt az I. r. alperes rendelőintézetben, és az állami egészségügyi intézel szolgáltatását vette igénybe. Az 1. r. alperes felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kezelést végző orvos a területi beosztásra és a beteg beutalására vonatkozó szabályokat megszegte, és a felperest „magánbetegkénl" kezelte. A II. r. alperes kisebb mértékű felelősségét az alapozza meg, hogy a felperes állapotának megfelelő szükséges műtéti feltárást nem azonnal végezte cl. A károsulttal szemben az alperesek egyetemleges kártérítési felelőssége a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésén alapul. A felperes igényt tarthatott 600 000 Ft nem vagyoni kárpótlásra, további vagyoni kárainak megtérítésére. A jövedelemveszteség és egyéb elmaradt bevétel, valamint a szükséges Trabant Hycomat gépkocsi vásárlásának költsége és egyéb ténylegesen felmerült kiadások címén összesen 671 517 Ft illeti meg a felperest, valamint jövedelemkiesés címén havi 10 270 Ft járadék. A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes kártérítő felelőssége azért nem állapítható meg, mert a felperes az orvost magánorvosként kereste fel, és az I. r. alperesnek arról nem volt tudomása, hogy az alkalmazásában álló orvos magángyakorlatot folytat a rendelőintézetben. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak. A jogerős ítélet a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan állapította meg az I. r. alpe42