Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A kárért felelős szemelj gatási intézkedés következtében került a kórházba, azonban az ambuláns beteg őrzése vagy - szükség szerint fizikai erőszakot alkalmazva - a távozás megakadályozása nem feladata a kórháznak. Ezt sem az Eü. törvény, sem alsóbb szintű jogszabályok nem írják elő. A néhai állapota sürgősségi ellátást nem tett szükségessé, térben, időben tájékozott volt közepes fokú ittassága ellenére is, így nem volt olyan ön- vagy közveszélyes állapotban, amely folyamatos felügyeletét lelte volna szükségessé. Ilyen előzmények után távozott tehát a sebészeti ellátását követően a felvételét célzó vizsgálatok közben az ambuláns beteg. Nem jogellenes magatartás az sem, hogy - hasonlóan a többi, nagyszámú ittas sérülthöz - a néhai is felügyelet nélkül várakozott a röntgenvizsgálat elvégzésére, és az sem jogellenes, hogy távozása után nem sikerült fellelni. Az alperes kórház ugyanis nem kötelezett a gyakorlatilag folyamatosan távozó ittas sérültek intenzív keresésére, mintegy üldözésére. A peradatok igazolják, hogy a néhaival egyidőben további két ittas sérült tűnt el rövid időn belül. A távozott betegek felkutatására a kórház külön személyzetet nem alkalmazhat, és a kórház portásának sincs joga megállítani s erőszakkal a távozásban megakadályozni a betegeket, különösen egy utcai ruhában levő ambuláns beteget. Ennek ellenére a portás később megkísérelte a keresést, vallomása szerint mintegy tíz percig próbált a nyomára lelni, azonban sikertelenül. (Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 3. P. IV. 21 858/1995. sz., Fővárosi Bíróság 41. Pf. 25 782/1996. sz.) 40