Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A kárért felelős személy sulltal szemben a munkáltató felelős. A törvényi rendelkezés elsősorban azon alapul, hogy az alkalmazott a munkáltató érdekében jár el, a munkaköri kötelezettségének teljesítésével a munkáltatónak jogszabályban vagy szerződésben rögzített feladatai teljesítését szolgálja. Az adott esetben a II. r. alperes munkakörébe kizárólag az I. r. alperes közigazgatási területén élők gyógykezelése tartozott. Ezzel kapcsolatban helyesen utal az elsőfokú bíróság arra az állandóan követett ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a munkáltató felelősségét kell megállapítani akkor is, ha az alkalmazott a kárt nem a szoros értelemben vett munkakörében okozta, hanem a munkaköre folytán került olyan helyzetbe, hogy kárt okozhatott. Ez az értelmezés azonban a károkozó tevékenységnek a munkaviszonnyal való összefüggését változatlanul elengedhetetlennek tartja. Az elsőfokú bíróság minden alap nélkül, tévesen állapította meg azt, hogy a II. r. alperes a munkaköre folytán került olyan helyzetbe, hogy kárt okozhatott. A II. r. alperes munkahelyétől távol, munkáltatójától és az általa biztosított tárgyi és személyi feltételektől teljesen függetlenül nyújtott szívességből orvosi szolgáltatást a felperesnek. E tevékenysége nem a munkaviszonyával, hanem kizárólag az orvosi végzettségével, képzettségével függött össze. Tevékenységének következményeiért ezért az I. r. alperes nem tehető felelőssé. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének a II. r. alperest érintő részét nem bírálta el, a Legfelsőbb Bíróság a 19