Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

K i Baleseti sebészei elő. Ujabb kontrollvizsgálalra az április 5-i napol jelölték meg. A felperes ezt követően már csak június 3-án jelentkezett az alperesnél, ahol megállapították, hogy a lábszár és a bokatáj duzzadt, közepes fokban ödémás, illetőleg törése 30°-os valgus állásban konszolidálódott. A felperes keresetében kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy az ellátás során az alperes orvosai rosszul rakták fel a gipszet, amiatt lábszártörése 3Q°-os szögben görbülten gyógyult, és ezért munkaképességét teljesen elvesztette. A bíróság a becsatolt orvosi dokumentumok és orvostanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes az orvosi javaslatokat megszegve, sérült lábát a megengedettnél korábban teljes testsúllyal terhelte. A bíróság szakvéleményt is beszerzett, amely szerint a felperes magatartása mindenképpen elmozdulást eredményezett volna akkor is. ha az alperes mozgásstabilitási vagy terhelési stabilitást biztosító módszert választott volna. Olyan műtéti eljárás, amely mellett a felperes törése teljes testsúlyterhelés mellett biztosan nem mozdul el, nincs. A felperes abból eredő káráért, hogy nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna, azaz az orvosi előírást nem tartotta be, az. alperes felelősséggel nem tartozik. A szakértő' tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozata szerint ugyanis az ellátó okosok által választott módszer mellett tökéletes gyógyulást lehetett volna elérni 179