Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)
A i Álatalános sebészei dékigényél havi 1000 Ft-ban találta megállapíthatónak. A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletet akként változtatta meg, hogj az alperesi kötelezte a 11. és a III. r. felperesek javára személvenként 400 000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére. ítéletének indokolásában kifejtette: helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hog) önmagában a szülő elvesztése még nem eredményezi szükségszerűen, hogy az árva, illetve árvák személyiségi jogsérelme bekövetkezik. A perben a megyei bíróság szerint abból kellett kiindulni, hogy a felperesek harmonikus családi eletet eltek, szüleik eg\ üttesen nevelték őket, gondozták és tartották, amely körülmények mellett biztosítva volt, hog\ személyiségük (testi, értelmi, érzelmi képessegeik) harmonikusan fejlődjenek. A felperesek azon. nem nevesített személyiségi jogai sérültek meg. hogy az apa elvesztésével az addig biztosított kiegyensúlyozott testi, szellemi és értelmi fejlődés feltételei megváltoztak, hátrányos körülmények következtek be. 18/1990. (IV 23.i AB határozat]. Az 1. r. felperes, mivel érzelmileg erősen kötődött az édesapjához, tőle nem tudott érzlemileg leválni, az eddigi érzelmi kiegyensúlyozottsága megbomlott, és bizonyítottan személyiségében a visszahúzódás dominál. Ilyen lelki tényező mellett a jö\ őben az élet\ itelét a másik szülő segítségével csak fokozott erőfeszítéssel tudja kialakítani. -\ 11. és III. r. felperesek, akik színien e kiegyensúlyozott család tagjai voltak, az édesapjuk halá165