Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

A) Álatalános sebészet fennálló cukorbetegsége. Az alperes sebészeti szakrendelésének nem feladata a belgyógyászati jellegű kezelés. így a vércukorszint beállítása sem. Az azonban elválható a sebész szakorvostól is. hogy az elhúzódó, hosszan tartó gyógykezelés eredménytelenségének okát vizsgálja. E kötelezettségének eleget telt az alperes, amikor a felperest vércukorszint-vizsgálatra utalta négy alkalommal, és kétszer érsebészeti konzíliumot is hívott össze. A felperes sorsszerű megbetegedésének műtéti megoldása ugyanis egy speciális szaksebészet, az érsebészet tárgya. A felperes esetében azonban helyreállító műtétet végezni nem lehetett a megbetegedés jellegéből adódóan. Az alperes alkalmazottai eljárásának helyességét alátámasztja az a tény is. hogy amikor a felperes a Belgyógyászati Klinikán állott kezelés alatt, a bal alsó végtagján kialakult sebeinek, lágyrészelhalásoknak a kezelése során e klinika is az alpereshez hasonló konzervatív kezelést alkalmazott. Ennek ellenére a csonthártyagyulladás nem lett megelőzhető, annak továbbterjedése a felperes életét is fenyegette. Mindezek nyomán került sor az amputációra. Az alperes tehát kimentette felelősségét, mert a felperes gyógykezelése során a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel járt el. Megtette mindazon intézkedésekel. amelyek az orvosi szakma szabályai szerint a felperes sorsszerű megbetegedésének kezeléséhez szükségesek. Ennek ellenére a bal láb ampulációja elkerülhetetlen volt. 144