Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Jogi alapok 45. § (1) Az orvosnak az általa kezelt beteget, illetőleg hozzátartozóját vagy - ha a heteg gyógykezelése érdekében szükséges - gondozó­ját a betegségről és a beteg állapotáról megfele­lő módon tájékoztatnia kell. (2) Az orvos köteles az általa kezelt betegnek, illetőleg hozzátartozójának (gondozójának) a gyógykezeléssel kapcsolatos utasításokat rész­letesen és körültekintően megadni. 46. § (1) Sürgős szükség fennállása esetében az orvos köteles az orvosi ellátásra nála jelent­kező beteget fogadni, vagy hívása esetében ná­la haladéktalanul megjelenni, őt az adott lehe­tőségnek megfelelően a szükséges első orvosi el­látásban részesíteni, indokolt esetben a beteget megfelelő gyógyintézetbe szállíttatni (orvosi el­sősegélynyújtás). Az orvosnak ez a kötelezett­sége fennáll abban az esetben is, ha az orvosi el­látás szükségességét bárhol saját maga észleli. (2) Az orvos az (1) bekezdésben foglaltakon túl köteles a nála megjelenő kiskorú személyt a szükséges orvosi vizsgálatban és gyógykezelés­ben részesíteni. (3) Az azonnali orvosi ellátás céljából hívott orvos mentesül a betegnél való megjelenés és a szükséges orvosi ellátás kötelezettsége alól, ha felkeresése elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy a haladéktalan orvosi ellátást más orvos (pl. ügyeletes orvos) útján biztosítja. (4) A különleges rendeltetésű orvosi ügyeleti szolgálatot, valamint kórházban ügyeleti szol­gálatot ellátó orvos nem köteles a gyógyintéze­ten kívül a betegnél hívásra megjelenni. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom