Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Patológia haláláig, tehát egy behatárolható időszakra megillető nem vagyoni kártérítésre tarthattak igényt. Az adott esetben a Ptk. korábban, a káresemény idején hatályos 354. §-át kell alkalmazni, és figyelembe kellett venni a károkozáskori értékviszonyokat és az akkori bírói gyakorlatot. Valamennyi szempontot mérlegelve, a jogelődöt a haláláig megillető nem vagyoni kártérítés összegét 600 000 Ft-ban állapította meg, amelyet az alperes az örökségből való részesedés arányában köteles a felpereseknek megfizetni. Az alperes által az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. Az általában elvárható magatartás mértéke a gyógyító orvosnál a legnagyobb gondosság és körültekintés. A perbeli esetben is ennek alapján kellett megítélni az alperes orvosai tevékenységét, a felperesek jogelődjén végzett kezelések, vizsgálatok és az elvégzett műtét alatt. Egybehangzóak a szakértői vélemények és a felülvélemény abban, hogy a szövettani vizsgálatra rendelkezésre álló szövetminta feldolgozása során az alkalmazott vizsgálati módszert is tekintve. szabálysértés nem történt, de a szövetminta vizsgálatát végző patológus tévedett, mert az elváltozást sclerotizáló adenosisnak véleményezte, olyan jóindulatú elváltozásnak, ami további kezelést nem igényel, holott az valóban invasiv carcinoma tumorszövet volt. Tény ugyanakkor, hogy a rosszindulatú emlődaganat az eltávolított emlőrészlet szövettani vizsgálatával megállapítható lett volna. 133