Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Ideggyógyászai peres kórházban angiológiai és érsebészeti vizsgálat történt. Az érintett ujjak a vizsgálatkor gyakorlatilag nem mozogtak, és súlyos bőrelhalás jeleként feketés lividen elszíne/.cttek voltak, a tenyér felszínén két mély elhalásos fekély is volt. A bal tenyéri verőeres ív és az ujjak kisarlériái elzáródását észlelték, ez véglegesnek minősült, ez okozta a kialakult bőrelhalást, és ekkor felvetették az érintett ujjak csonkolásának szükségességét. A sebészeti osztályon december 2-án végezték el az uj jak csonkolását a bal kéz l—III. ujját az alapperc középső harmadában, a II. ujjat mctakurpus feje magasságában amputálták. Márciusban még egy csontkorrekciós műtétei végeztek a felperesnél. Ebben az időben a felperes 50 éves volt. Gyermekkorában akna-, illetve gránátrobbanás során sérült, és akkor jobb felső végtagját a könyök alatt csonkolták. így a perbeli eseményt megelőzően már rokkantnyugdíjas volt. A bal kezével végezte az egy kézzel elvégezhető munkát és egyéb tevékenységet. A felperes keresetében 150 000 Ft általános kártérítést kért az alkalmi munkával összefüggésben kieseit jövedelem címén, és 600 000 Ft nem vagyoni kárpótlás megítélését kérte. Tényként állapította meg a bíróság, hogy a felperesnek 19.. október 27-én az esti órákban epilepsziás nagyrohama volt, a közterületről szállították a mentők comás állapotban az alperesi kórházba. Helyénvaló és életmentő volt az alperes kórházban ezt követően történő orvosi beavatkozás: a folyamatosan csepegő infúzió mellett az is124