Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Ideggyógyászat ta meg a gyógyszernek minősülő szer alkalmazása folytán bekövetkezett halálesetek miatt a Magyar Állam II. r. alperes kártalanításnak minősülő fizetési kötelezettségét. (Legfelsőbb Bíróság Pfv. III. 20 586/1996. sz.) Kezelés alatt a beteg folyamatos megfigyelésének szükségessége A felperest 19.. október 27-én közterületről mentő szállította az alperes kórház idegosztályának ambulanciájára azzal, hogy epilepsziás rosszullét zajlott le nála, amely a mentőkocsiban is megismétlődött. A kórházba érkezéskor fájdalomingerre nem reagált, comás tudatállapotot észleltek nála, melyet epilepsziás nagyrohamot követő állapotnak véleményeztek. Agynyomáscsökkentő, görcsoldó, légzésjavító, szíverősítő gyógyszeres kezelést alkalmaztak, részben injekció formájában visszérbe adva, részben infúzióban, ugyancsak visszérbe. Ez az orvosi beavatkozás mindenképpen szükséges volt figyelemmel a felperes súlyos, életveszélyes állapotára. A felperes intravénásán görcsoldó szereket és ilyen szükséges gyógyszereket tartalmazó injekciót kapott a bal kézfej valamelyik visszerébe. E gyógyszerek között volt Diaphilin. A kezelés hatására a kezdeti légzészavár megszűnt, a beteg légzése stabilizálódott, de továbbra is zavart volt, majd miután éjszaka a rohama nem ismétlődött meg, ezért október 28-án reggel a kórházból alkoholtilalom és epilepsziaellenes gyógy122