Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Fogászat-szájsebészet - További 30 000 Ft kártérítést abból eredően érvényesített, hogy az időmúlásra tekintettel a munkák elvégzésének költségemelkedése mintegy 20 %-ra tehető; - végül 100 000 Fl nem vagyoni kárigényi is érvényesített. Az alperes a keresel jogalapját és összegszerűségét részben, a következők szerint ismerte el: - hajlandónak mutatkozott 49 500 Ft visszafizetésére (alsó foghíd), valamint 50 000 Ft nem vagyoni kár megtérítésére. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. A városi bíróság a felperes keresetét részben találta megalapozottnak. A szakvélemény alapján megállapította, hogy az alsó foghíd rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, és az esztétikai igényeket sem elégíti ki. A felperes általános fogágybetegségben szenved. Emellett elsőrangú hídpillére nincs. Az alperes átfogó fogágykezelésben nem részesítette. Rámutatott, hogy a hídpótlás tervezésekor biológiai, esztétikai és statikai szempontokat kell figyelembe venni. Alapvető követelmény, hogy horgonyok és a hídtestek ne károsítsák a szájképletet, ne bontsák mtg a biológiai egyensúlyt. A biológiai és az esztétikai követelmények együttes teljesítése rendszerint csak kompromisszumokkal lehetséges, de a rágónyomás terhét a pillérfogaknak a fogágy károsodása nélkül kell viselnie. A fogorvosnak tudnia kell, hogy jobban jár-e betege saját fogainak megtartásával, mint műfogsorral. Fogpótlás készítése előtt mérlegelnie kell azt, hogy a meglazult fogak közül hányat tartson meg, 105