Köles Tibor: Orvosi műhiba perek (Budapest, 1999)

Fogászat-szájsebészei I ügyesben áll. A beszerzett szakvélemény szerint a felperes szemállapota korának megfelelő, természetes folyamat képét mutatja. A felperes panaszai nem hozhatók összefüggésbe a fogászati beavatkozással, a felperes személyes vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a jobb szemgolyó nem ül mélyebben a szemüregben; ezt a Kestelbaumféle vonalzóteszt is alátámasztja. Hertel módszerrel több ízben méréseket végeztek arra vonatkozóan, hogy valóban beljebb áll-e a jobb szem, mint a bal. A vizsgálat 1 mm eltérést mutatott, ami nem minősíthető kóros elváltozásnak. Az ember korának előrehaladtával a szemgolyót tarló zsírszövet zsugorodása következtében a szemgolyó a szemüregben beljebb helyezkedhet el, és „beeshet". Ez az elváltozás 50—60 éves kor körül következhet be. Nem nyert tehát bizonyítást, hogy az alperesnél történt fogászati kezelés következtében érte kár a felperest, ezért a bíróság a kártérítés iránti igényt elutasította. (Pesti Központi Kerületi Bíróság 22. P. 89 973/1990. sz.) A szükséges műtét legszélsőségesebb - ún. „páratlan" - kockázatáról nem kell tájékoztatni a beteget A felperes 19.. júliusában balesetet szenvedett; leesett egy létráról. Megütötte a bal arcfelét, azonban csak néhány nap múlva kereste fel a körzeti orvost, ahol szájzárra és kettős látásra panaszkodott. A körzeti orvos július 12-én beutalta a szakorvosi rendelődő