Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. § (1) zó hátrányt van hivatva pótolni. Ebben az esetben a perbeli összeg, illetőleg az azon vásárolt vagyontárgyak az alperes különvagyonának minősülnek. A Csjt. 27. §-ában foglalt vélelem alapján a bizonyítási teher az alperesre hárul a tekintetben, hogy a kérdéses összeg, illetőleg az azon vásárolt vagyontárgyak az ő különvagyonának minősülnek (LB P. törv. II. 20 842/1975.). A kifizetett nem vagyoni kár és a CSÉB alapján járó térítés mint a felperes személyiségét, testi épségét ért sérelem mérséklésére szolgáló pénzösszegek a felperes különvagyonába tartoznak. Nem tekinthető azonban a különvagyonhoz tartozónak az ápolási költség az élelmezés feljavítás és az útiköltség. Ezek az összegek ugyanis a közös háztartásban felmerült többletköltségek ellensúlyozását szolgálták, a baleset miatt a felperesnek a háztartási tevékenységből való kiesését, illetve a betegségéből eredő többletkiadásait voltak hivatva pótolni. Az utóbbi jogcímeken kifizetett kártérítést és biztosítási összeget tehát az eljárt bíróságok tévesen minősítették a felperes különvagyonának. Ennek következtében a későbbiek során a kártérítési, illetőleg a biztosítási összegből vásárolt ingóságok továbbá az abból befizetett lakáselőtörlesztés is csak abban az arányban tekinthető a felperes különvagyonának, amilyen arányban a felperes balesetéért kifizetett összes térítés annak minősül (LB P. törv. II. 20 483/1989.). 53