Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. §(1) lományt az alig három éves házas együttélésre figyelemmel teljes egészében közös vagyonként értékelték. Az, hogy az alperes különvagyona és annak közös vagyoni jellegű haszna több ízben is cserélődött és összevegyült, az állattartás sajátosjellegéből következett. Bármely házastárs különvagyonához tartozó állatoknak a gazdálkodás rendes menete szerint előálló szaporulata közös vagyon, a szaporulatból azonban elsősorban pótolni kell a kiöregedett és felhasznált állatokat, ezek ugyanis az illető házastárs különvagyonához tartaznak. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a felperes és az alperes házassága rövid idő alatt megromlott, a bíróság nem mellőzhette volna annak feltárását, hogy az alperes állatállománya mennyiben (milyen érték erejéig) őrizte meg különvagyoni jellegét. A bíróságnak a felek meghallgatásával és szükség esetén gazdasági szakértő bevonásával tisztáznia kellett volna, hogy mi az az érték, amely az I. r. alperest a rövid ideig tartó házasságba vitt különvagyoni állatállománya ellenértékeként különvagyoni térítés címén a Csjt. 31. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján megilleti. A szőlőingatlant pedig az alperes különvagyoni pénzből (méhcsaládok eladásából befolyt összegből) vásárolta, az tehát a Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a különvagyona. (LB P törv. II. 20 001/1981.) 49