Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 27. § (1) attól, hogy a szerződésben vevőként csak a II. r. felperes szerepelt. Az illetékügyben eljárt hatóságok tehát indokolatlanul tagadták meg az illetékmentesség megadását, és a perben eljárt bíróságok törvénysértéssel helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az államigazgatási hatóságok határozatai érdemben helytállóak (LB Eln. Tan. P. törv. 21 033/1974.). ^Megjegyzés: A hivatkozott PM rendelet már nincs hatályban. A kisajátított ingatlanért kapott csereingatlan szerzése az 1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bekezdésének j) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. Hatósági határozattal szerzett ingatlan A peres felek anyja 1963-ban, apjuk 1977-ben halt meg, mindketten végintézkedés hátrahagyása nélkül. Házassági életközösségük fennállása alatt 1947-ben a földhivatal apjuk nevére juttatott egy szőlő, gyümölcsös és egy pince megjelölésű ingatlant. A telekkönyvben mindkét ingatlan tulajdonjogát az apa nevére jegyezték be, aki az ingatlanokat 1970-ben az alperesnek ajándékozta. Később a szőlőingatlant kisajátították és az alperes részére kártalanítást fizettek. A felperes a keresetében a kisajátítási kártalanítási összeg ráeső részének megfizetésére, a pinceingatlant illetően pedig tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre alkalmas okirat kiadására kérte az alperest kötelezni. 37