Kőrös András: Házassági vagyonjog (Budapest, 1995)

Csjt. 31. § (2)-(6) költségeket is. Ezeknek a kiadásoknak a közös vagyon javára való elszámolását kérte. Az említett kiadások elszámolásánál abból kell kiindulni, hogy ha a felek valamelyik házastársnak a különadósságát a közös vagyonból fizették, az erre fordított összeget a vagyoni igényeknek a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján történő rendezése során a közös vagyon javára kell elszámolni. Ennélfogva akinek különadósságát a közös vagyonból fizették ki, annak közös vagyoni illetősége az adósságra fordított összeggel csökken. Nincs helye elszámolásnak akkor, ha a körülményekből alaposan következtethető, hogy a felek nem kívánták a közös vagyon javára történő megtérítést. Az nem vitás tény, hogy a felperes nem tett olyan kifejezett nyilatkozatot, amely szerint hozzájárult ahhoz, hogy az alperesek különadósságának kifizetése a közös vagyon terhére történjen. Nem volt arról sem, hogy ezt a követelést a II. r. alperesnek járó lakáshasználati díjjal kiegyenlítettnek veszik. Az alperesek tehát a különvagyonra fordított közös vagyon megtérítése fejében a felperesnek a beruházott összeg felét megtéríteni tartoznak (LB P. törv. II. 21 153/1977.). 180